STONEHENGE TÖRTÉNETE

Stonehenge az angliai Wiltshire-ben, a Salisbury-síkságon található. A mintegy 3 kilométerre lévő Avon folyóval egy ősi út, az úgynevezett Avenue köti össze. A kövek elhelyezése után, a késő neolitikumban épült Avenue egy széles, egyenes ösvény, mindkét oldalán padokkal és árkokkal.

A sugárút a téli napforduló napfelkeltéjéhez igazodik, ami arra utal, hogy szertartásokra használták. Ez a kapcsolat az Avon folyóval azt mutatja, hogy a folyó valószínűleg fontos szerepet játszott a Stonehenge-i rituálékban.

Az első masszív köveket i. e. 2500 körül állították fel, és ezzel kezdetét vette a Stonehenge, ahogyan ma ismerjük. Az emlékmű egyre összetettebbé fejlődött, a korábbi faépítményeket felváltották a kőkör és a nagy szarsenkövek. A sarsenek egy nagy külső körben helyezkedtek el, a belső patkó alakú trilithonok - vízszintes karzattal fedett függőleges kőpárok - patkó alakú elrendezésével. Ezt az ikonikus elrendezést gondosan a Nap mozgásához igazították, ami korai csillagászati vagy rituális célokra utal. Továbbra is rejtély és lenyűgöző, hogy az őskori emberek hogyan mozgatták és helyezték el ezeket a köveket, különösen a masszív, akár 30 tonnás szarvacskákat.

Az emberek ebben az időszakban még mindig földművelő közösségek részei voltak, de társadalmuk valószínűleg szervezettebbé vált, valószínűleg olyan vezetők vagy papok felügyelték a nagyszabású projekteket, mint például a Stonehenge építése.

A lelőhely csillagászati együttállásai, különösen a napfordulókhoz való igazodásuk arra utal, hogy ekkorra az emberek már sokat értettek a csillagászatból és annak az évszakok változásával való kapcsolatából.

A spirituális és kulturális gyakorlatok kidolgozottabbá válhattak. A hely jelentős szertartási központként szolgált, és valószínűleg gyógyító és társadalmi összejövetelek helyszíne volt.

A bronzkor előrehaladtával a Stonehenge körül sírhalmok (sírgödrök) épültek, ami jelzi, hogy továbbra is fontos volt. A környező táj megtelt magas rangú személyek sírjaival, ami arra utal, hogy a helyszín továbbra is az elit hatalmának és befolyásának központja maradt.

Stonehenge része volt egy nagyobb őskori műemlékhálózatnak, beleértve Durrington Walls-t, egy hatalmas települést, ahol az emberek lakomákra és szertartásokra gyűltek össze, amelyek valószínűleg a Stonehenge rituáléihoz kapcsolódtak. Ekkorra Stonehenge valószínűleg már jelentős szertartási központtá vált, és egyre nagyobb jelentőséggel bírt a spirituális és kulturális életben. Az emlékművet jelentős rituálékra használhatták, például a napfordulók megünneplésére, és továbbra is a temetkezési rítusok és az ősök imádatának helyszíne lehetett.

Miután Kr. e. 1000 körül elhagyták, Stonehenge az idők folyamán továbbra is vonzotta a figyelmet.

Rómaiak és Stonehenge: Britannia megszállása (Kr. u. 43-410) alatt a rómaiak meglátogatták Stonehenge-et, de nem végeztek nagyobb változtatásokat a helyszínen. A jelenlétükre utaló bizonyítékok közé tartoznak a területen talált római érmék és leletek.

Szászok Stonehenge-ben: A korai középkorban a szászok is meglátogatták Stonehenge-et. Egy 1923-ban tett fontos felfedezés egy lefejezett szász férfit tárt fel a helyszínen eltemetve, ami arra utal, hogy az emlékművet ismerték és valószínűleg használták is abban az időben.

Legendák és misztériumok a középkorban: Stonehenge-et a középkorban titokzatosság és folklór övezte. Gyakran kapcsolódott legendákhoz és mítoszokhoz, tükrözve a korszaknak az ősi műemlékek iránti vonzalmát.

Stonehenge-elméletek és felfedezések a 17. és 18. században: A 17. és 18. században antikvitások és tudósok kezdték tanulmányozni Stonehenge-et, és különböző elméleteket állítottak fel eredetéről és céljáról.

Druidák és Stonehenge: A Stonehenge és a druidák közötti kapcsolat a 17-18. században kezdődött, amikor egyes kutatók azt feltételezték, hogy a druidák építették a helyet. Egyesek még druida templomnak is nevezték. John Aubrey volt az egyik első, aki tanulmányozta a Stonehenge-et, és azt sugallta, hogy a druidák építették a helyet, bár erre nem volt bizonyíték. Kör alakú gödröket is felfedezett, amelyeket ma Aubrey-lyukaknak neveznek, és amelyekben faoszlopok vagy kövek lehettek. William Stukeley a 18. században folytatta Aubrey munkáját. Részletes rajzokat és térképeket készített Stonehenge-ről, és erőteljesen támogatta a druidák kapcsolatát.

Bár elméleteiket később megcáfolták, munkájuk hozzájárult a Stonehenge és történelme iránti érdeklődés felkeltéséhez. Sokan még ma is a druidákat kötik a Stonehenge-hez. Ennek eredményeként a modern druida és pogány csoportok szertartásokat tartanak ott, különösen a napfordulók idején.

Stonehenge nem az egyetlen ősi kőkör az Egyesült Királyságban. Más helyszínek, mint Woodhenge, Stanton Drew és a kövek, amelyeket akkor lát, amikor látogasson el Avebury faluba, széles körű kulturális és vallási hagyományra utalnak a neolitikum és a bronzkor során. Az i. e. 2850 és i. e. 2200 között épült Aveburyben található Nagy-Britannia legnagyobb kőkörkéje, amelyet először 1649-ben jegyeztek fel. Az 1925-ben Stonehenge közelében felfedezett Woodhenge körökbe rendezett faoszlopokból áll, és i. e. 2500 körül keletkezett. A Somersetben található Stanton Drew az ország egyik legnagyobb kőkörét tartalmazza, és bizonyítékok utalnak arra, hogy egy jelentős rituális hely része volt. Ezek az emlékek azt mutatják, hogy Stonehenge egy sokkal nagyobb szent helyekből álló hálózat része volt, amelyet az ősi közösségek szertartásokra és összejövetelekre használtak.